Kollektív megállapodással növelhető a munkaidőkeret 4 – 6 havi maximuma, ami lehetővé teszi a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül történő beosztását is.

A kollektív szerződéssel elérhető 12 havi munkaidő keret vagy esetleg az elszámolási időszak alkalmazása sok előnnyel jár a rugalmasság tekintetében.

Kérdés azonban az, hogy a jelen munkaerőpiaci helyzetben motiválhatóak a munkavállalók extra juttatás nélkül a munkaidőkeretben történő munkavégzésre, azaz adott esetben egy szombati munkavégzés ellenértékeként megelégszenek egy másik szabadnappal később a hét folyamán? Természetesen a törvény és a megállapodás lehetőséget ad erre, de vajon elkerülhető-e, hogy a dolgozók a lábukkal szavazzanak?

Saját tapasztalatom, hogy a mai helyzetben a „normál” beosztáson felüli munkavégzés csak rendkívüli munkavégzésként rendelhető el és díjazni kell azonnal, egyébként sok munkavállaló nem vállalja a megterhelést. Nem csak úgy, hogy különösen nagy erkölcsi v. anyagi kár lehetősége miatt nem vállalja a túlórát, hanem úgy is, hogy a következő lehetőségkor azonnal vált…

Ha valakinek van más irányú tapasztalata is, best practice szívesen látott